Törődés

Vajon mit jelent ma a törődés egy olyan világban, ahol a szerepek szétváltak, és elcsendesedett az a belső erő, ami egykor összekötött bennünket?

Ahol a kapcsolódás igazán már nem érint meg, és a szeretet lassan a háttérbe szorul.

- Sokan magukat féltik, és nem mernek szembenézni a valósággal, mert nincs hitük, és nem érzik belül a biztonságot. Nehéz jónak lenni. Olyan ez, mint a szántóföld, ahol a magokat mélyen beveted, és nem látod át, hogy milyenné válik... Mert:

"A föld csendjében türelem van, és az ölelésben mély bizalom..."

Egyszer csak megtörik a fény, s csoda terem: a hajtás áttöri a talajt, és a remény termést hoz.

Mert ilyen az ősbizalom. Odabent a szívedben termést hoz, és ha mellé ülteted a szeretetet és a megértést, a türelem magjai nem vesznek el.

Idővel a legkeményebb földből is élet sarjad, mert ez a bizalom újra él.

S mindezt összevetve; a bizalom elveszett bennünk a megértés hiányában, és gyakran átnézünk rajta.  

Viszont ezek az útvesztők érdektelenek, mégis meghatározó a folyamatban... mert idővel visszakapjuk, ami elveszett, s ott a bizalom.

- Emlékszem a gyermekkorban valahogy minden más volt:

Talán emberibb, mert az érzések ott maradtak, nem voltak hűvösek, sem lekezelők. Megvolt az a finom összekapcsolódás, ami manapság hiányzik.

Ebben a világban a törődés ritka kincs.

Mégis bennünk él a vágy, hogy újra megtapasztaljuk…  és nem feltétlenül a nagy szavakban, egyszerűen a jelenlétben is megnyilvánulhat.

Ez, ami gyógyít és összeköt minket újra...

Az emberi kapcsolatoknak a mélysége mára csak emlék marad; "egy rég elveszett dallam", ami időnként visszajátszódik, s talán bátorít egy új felé...

- Hiszen ez a világ körülöttünk is néha hideg volt, mégis olyan távolinak tűnt. -

"Az emberek szívét falak vették körül, melyet a félelem és a bizonytalanság épített fel."

Mégsem omlott le, ha nem nyitottunk egymás felé, és nem bíztunk meg a másikban.

Féltünk a fájdalomtól, inkább beburkolództunk a saját félelmeinkbe, és nem látunk át az üvegfalon túl.

De miért is kelljen átlátni!

Ami benned ott terem, az a másikban is jelen van, és ez lehet jó.

Lehet emberi.

Ez kapcsol minket össze, amióta világ a világ...

Ez a csendes remény, hogy a törődés nem múlt el végleg!

Hiszen képesek vagyunk egymásra odafigyelni, és megérteni a másikat...

Szeretettel jelen lenni a mostban.

Ezért sem hatnak ránk a nagy szavak, csak egyszerűen jelen lenni egy őszinte beszélgetésben, egy tekintetnél, vagy egy gesztusnál, amire éppen szükség van.

Ez nem az anyagi oldala a méltóságnak, — hanem EMBERI.

De ezek olyan mély sebek, amit tenmagad nem tudsz begyógyítani, mert nincs rá eszközöd, csak Istennek van.

- Sem pénz, sem hatalom, semmilyen rang nem tudja felülírni...

Nem tudja beragyogni, csak Isten fénye – mert Ő ismer téged!

Ez a törődés nem mindig könnyű, mert "nyílt sebek vannak a felületen", melyek mélyen hatnak rád.

És nem világít, hiszen nincs jelen a változásban.

Itt neked kell jelen lenned!

Ha megengedjük magunknak, hogy egy kicsit lassítsunk, és ne a külső világ zajára ébredjünk, – hanem egy belső hangra — akkor megtalálhatjuk azt a törődést, ami "újra összeköt, és életben tart".

Az egyszerűségben van a gyógyulás: a valódi jelenlétben.... pedig a másik elfogadása.

Ez a szeretet.

Ez a legnagyobb kincs, amit adhatunk egymásnak, és kaphatunk egymástól — ebben a gyorsan változó világban.

Köszönöm, hogy itt jártál!

~ Oyun