ÚJ KORSZAK 

​

​

Amikor a Keidoposzi ütközés csatáinál már túlszárnyaltuk önmagunk erejét, akkor vált világossá népünk és nemzetünk számára, hogy már nem tud ezen a bolygón élni.

Ettől sokkal több kell nekünk. Megfoghatóbb, amit mi fedezünk fel, mert nem vagyunk letelepítettek. Ezt Isteneinkkel próbáltuk megértetni, de nem akartak beleegyezni.

Érzelmeink viharában, felhevülten indultunk el a bolygónkról, hogy tárgyalásokat folytassunk. Amikor e bolygón vészjósló düh tört ki, melyet ők okoztak nekünk és mentettük, ami még menthető. Főként családtagjainkat, gyermekeinket és mások gyermekét, akin lehetett segíteni, mert egy olyan vegyszereső tömege zúdult le a földre, ami ellen már nem tudtunk mit tenni, végül minden elpusztult.

A gépeinkbe összezártan indultunk el más világok felé. Sok volt a sebesült az anyaűrhajónkon, ezen kívül 36 nagyobb és 14 kisebb méretű gépjármű lett kihelyezve, ami technikai felszereltségünk egzakt inter háttér segítségét adta. Magasan képzett orvosaink, mérnökeink, parancsnokaink a maximális tudás birtokában voltak. Felszereltségeink határtalan ereje szervezett volt, ami mindmáig betartandó. Precizitásunk a maximális tudás erejét örökölte s vitte tovább, ami egyre fejlettebb és kidolgozottabb egységes erővel rendelkezett.

A várakozási időnket, melyet az anyaűrhajón kellett töltenünk, tőletek több fényévnyire van. Fejlettségünk megadta azt a lehetőséget, hogy téridő ugrást tudjunk végrehajtani. Ez fokozatban 8-szor felgyorsultabb állapotban volt már akkor, mint a mai technikákat tudó nemzedékeké.

​

Világunkban már nincsenek iskolák, intézmények, ugyanis egy szervezet tagjai vagyunk; a népünké. Tudásunkat ezen belül tanács dönti el feladatunk kijelöléséhez. Ifjaink tudásvágya mindmáig felfokozott állapotú, így nem csak a saját kultúránkat tanuljuk, hanem más galaxisrendszerekét is. Tökéletességünk még nem az igazi, mindig van és lesz mit tanulnunk. Talán úgy tudnám jellemezni, hogy a várakozásunk felzárkóztatta az utódnemzedék fiait és leányait.

​

Öregeink már nincsenek, az öregedést nem ismerjük évezredek óta. Ha közöttünk valaki meg akar semmisülni, annak joga van azt bármikor megtenni. De történelmünk során ilyenre még nem volt példa. Gyermekeink a csecsemőkoruk előtt a fogantatás pillanatában már a tiszta tudatállapotban lehetnek. Van lelkünk, hiszen ez éltető erőnk, mely tudatunk és szellemünk. Igazán úgy jellemezném, hogy egy évezredben 10 kiválasztott test teremtődik, ennyi a szaporodásunk.

​

De térjünk vissza utazásunkhoz:

Drága jó parancsnokunk, aki nő volt egy személyben, s kire mindmáig emlékezünk: Cleoniva Dayina. Sok interpretáción keresztül kellett küzdenie, hogy segítse ősatyáinkat világunk megtalálásában. Gyermekként fedezte fel egyszer szüleivel e bolygót, de erről nem beszéltek senkinek. Ahogy felnőtt, sok éven át hadi repülők szolgálatában állt, míg nem egyszer felvirágozásának időszakában elnyerte e világ Livicitai-kor márvány érdemrendjét, amely ez idáig csak egy embernek adatott meg. Nem szeretjük ezt az „ember” szót használni. Azt tudjuk, hogy őseink Ti vagytok, de mi már más faj vagyunk. Nem nevezhetem meg fajom nevét inkognitóm érdekében.

​

Ezért népem neve legyen: Új Korszak

​

Én, ki közlöm veletek e tanokat, az új idők irányítójának vezetője vagyok. Feladatom: közölni létünket más fajok felé. Utazásunk idejét – ezekkel a téridő ugrásokkal együtt – melyet a Ti számításaitok szerint 26. 532. 415 napra tehetem. Mint már említettem, felszereltségünk a maximumot nyújtotta társaink számára, de mi mégis 534 évig utaztunk a világegyetemben (ez volt az évszámításunk). Ezzel csak az volt a baj, hogy generációkat kellett felnevelnünk. Parancsnokunkkal, akivel indultunk, megadta a pálya irányát, 23 év után elveszítettük őt. Még annyi ideje volt, hogy fáradtságos munkájával, kitartásával, illetve erejével tanítsa ifjainkat, hogy megtalálhassuk e bolygót. Az anyaűrhajón fogant, s született meg, mikor gyermekként érintette és zárta szívébe világunkat. Családjával szakirányú csoportban élték az életüket, és utaztak világból-világba. Így feladatuk által eljutottak a fejlődésükhöz. Akkori számításaink szerint, létünk biológiai rendszere 600-750 évet élt. Tehát utazásunk során, egy új nemzedék generációját tanítottuk és neveltük fel, akik nemcsak elméletben, de gyakorlatban is részesei lehettek e tudománynak.

​

Nagy tisztelet lelküknek, szellemüknek és egységüknek, mely belőlük fakad, mint a forrásból egy csepp víz. Még kitaposott útjaink sem voltak, amikor leszálltunk a bolygónkra. Mindent mi építettünk és hoztunk létre. Igaz, sokáig nem is léphettünk ki a bázisunkra, mert előtte ki kellett dolgozni egy detonációs és hexadecimális infrastruktúrát, ami a légteret mérte be, ugyanis rendezhetősége évek kemény munkája volt. Légterünk hasonlóan lítium mentes. Dehidrogénezést végeztünk a rendszerekben és ezek a pályák izoláltan beépültek. Létünk már évmilliókkal ezelőtt stabilizálódott, de ehhez kemény kitartás, munka és fegyelem kellett, így volt gördülékeny a fejlődésünk. Igaz, a kezdetek kezdetén még sokáig anyaűrhajónkon hajtottuk le a fejünket. Hiába a bolygón landoltunk, ez adott számunkra biztos otthont, ami sokáig védelmet nyújtott. Feladatainkat nap, mint nap, kidolgoztuk, de a váratlan galaxis pályákról becsapódások sorozata kísért végig bennünket.

​

Az első szakaszban légterünket biztosítani kellett és a fent lévő egységeket felzárkóztatni, mely irányította és védelmezte ezen ütközéseket. Addig a bent lévő társaink sorozatosan irányították robotjainkkal a rájuk szabott feladatokat. Ők tanulmányozták a bolygó ásványait, szerves-szervetlen üledékeit majd összesítették az eredményt. Ez egy generáció munkája volt. Sok mindenhez kellett alkalmazkodnunk, meg kellett tanulnunk más közegben és légtérben újból élni. Fejlődésünket az is segítette, hogy bolygónk ásványai, szerkezetei széles skálát biztosítottak számunkra, pedig csak pár négyzetkilométerrel nagyobb a Földnél. A pontos határainkat nem kívánom részletezni. Nálunk nincs különbözőség, többnyelvűség és ennek eltérései sem. Mindannyian egy nyelvet beszélünk, bár ez kissé változott nyelvtanilag, de ezzel tiszteljük az ősi nyelvcsaládunkat és részesei vagyunk a hovatartozásunknak.

​

Visszatérve az előző részhez:

Amikor 100%-ban felmértük a rendszerünket, akkor kezdtünk el tervezni a megfelelő építményeket a komputereink segítségével. Mindent a precizitásunknak megfelelően dolgoztunk ki, hiszen célja a mi szolgálatunkban áll, mely a mai napig egy létesített intézmény. Nálunk nincs lerombolt épület és nincs pénz. Minden egy, mindnyájunké. Együtt termeljük meg és együtt a miénk, a sajátunké. Ez az ősi törvényünk, hiszen egyszer már megtapasztaltuk másként és az számunkra nem volt jó. Mindig tudunk egymásról, főként a gyermekeinkről. Olyan már nálunk nem létezik, hogy egy szülő és egy gyermek. Viszont a sok szülő, egy gyermek már igen. Ifjainkért mindannyian felelősek vagyunk, kiket szeretünk, óvunk, védünk, ezáltal tanítjuk őket. Csecsemőként náluk van minden tudás. Itt az idő lassabban megy, melynek aránya fél év egy nap (a Ti számításaitokkal mérve). Ismételten nem kívánom részletezni – ami egyben fájdalmunk is – egykori tapasztalatlanságunk eredményeként, hogy betegségek és járványok pusztították el a népünket.

​

Mi, az Univerzum rendszerpályáin kívül és belül utaztunk, ami nem volt ismert számunkra, mert nem volt megfogható. Pontosabban, ragadványok formájában csapódtak le anyaűrhajónkra és adták át e fertőzéseket, melyet nehezen tudtunk kezelni. Most már elmondhatjuk, hogy a világegyetem összes betegségeit fel tudjuk ismerni és eredményesen kezelni. Statikusan felmérve, már túl vagyunk a végtelen variációk elméletén. De tudjuk, ez nem elég, mert ha valahol baj van és mi érzékeljük a pályáinkon megyünk menteni, hiszen az a feladatunk. Annak idején a testvérbolygóink az őseinket is segítették, csak Ti ettől elzárkóztatok. Nem fogadjátok a fejlődésetekhez, pedig nagy szükség lenne rá az előrelépésetek érdekében, ami más fajok felé is felzárkóztat benneteket. Ezek nélkül élitek a napjaitokat, s ez által romba döntitek a városaitokat.

​

Ősatyáitokban is nagyobb volt a tisztelet egymás iránt, melyet Ti most képviseltek. Mindenről lemondó és lekezelő a viselkedésetek. Az életszínvonal elfogadása, értékhatára, ami döntéseitekkel már nem azonos. Önmagatok által megalkottátok valós és megépített világaitokat, nem ismerve azt, amit környezetetekben szétromboltok. Gyűlölet, igazságtalanság, hatalomvágy szennyezi be napjaitokat. Miközben a mi egységes jelszavunk: Együtt, Egymásért, Mindig! Hol vannak a határok és a népek megbecsülése, nem pedig kiirtása? Vállaljátok már fel egységeteket, és ne dúljanak a háborúk közöttetek! Életfeltételeitek még elég primitívek, becsüljétek már meg emberi mivoltotok értékét! Ne nekünk kelljen szégyenkeznünk helyettetek. Már évmilliókkal ezelőtt őseink itt éltek, kiknek tudománya a mai napig számunkra is felfoghatatlan. Ők adták meg alapjainkat és tanításainkat. Amennyiben ezt nem tették volna meg felénk, úgy mi nem értékelnénk azokat. Így hasonlóan zajlottak volna ezek a fejlődési szakaszok, akár a Tiétek. Bár érzelmi viszonyaink és kapcsolataink visszafogottabbak, mint nálatok, mégis erősebb vonalunk. Ez tart össze bennünket: a hűség, a szeretet és az egység.

​

Értékelni tudjuk történelmeink fájdalmas és katasztrofálisan megélt emlékét, amit ismételten már nem akarunk átélni. Elég volt akkor feldolgozni. Talán ezzel mi előbbre vagyunk és fejlődésünk végeredménye is. Ez idő alatt Ti újból „visszajátsszátok” és megélitek önmagatok számára a történelmi szakaszokat. Pedig ezen a fejlődési vonalon már régen túl kellene lennetek, kb. az Atlantiszi kortól számolva. Ha mégis e rombolások nem történnek meg, lehet, hogy minket is túlszárnyaltatok volna. Lehetőségeitek adottak, csak nem használjátok ki, mert mindig primitívnek mondható öldöklésekbe mentek bele.​

​

Térjünk újból vissza a mi történelmünkhöz:

Amikor épületeink már megalkotásra kerültek, melyeket kezdetben elég nehéz viszonyok között építettünk fel – mint említettem – a mai napig az eredeti helyükön állnak. Ez három nemzedékünk munkáját vette igénybe. Egyfajta bázis telepek, amiket mi így neveztünk el. Utazásunk során nem létezhetett közöttünk olyan, hogy családok külön elvonulnak pihenni, megbeszélni napi félelmeiket vagy vágyaikat. Kialakult egy családi idill, mely a későbbiekben gyökerünk alapja lett. Ezért házainkat már bázisként építettük fel, ami egységünk részét és együttesét képezte. Nálunk nincs saját tulajdon, mivel nem ismerjük az enyém-tiéd fogalmakat. Nincsenek monumentálisnak mondható építményeink, inkább kéreg alatti építkezéseink vannak. A kezdetek kezdetén előtérbe helyeztük a felszínt létfenntartásunkhoz, életfeltételeinkhez. Mindenkinek az a bolygó szép, melyen él, mert megadja életfeltételeihez való létét, szükségét.

​

Az elején persze problémáink voltak élelmezéseinkkel, mivel tartalékaink csak egy generációra voltak elegendőek. Viszont sikerült ásványi anyagokat találnunk, melyekben peptid, aminosav, nukleinsav és lecitin kivonatok származékai voltak, ami a létünk fenntartásához szükséges. Az élelmezéseink színvonala már annyira kiterjedt az egészségünkre, hogy nincsenek hormon és testsúly problémák, sem betegségek. Kb. 200 generáció óta tökéletesítettük önmagunkat, ami földi számításban egy nemzedék (253. 000 év). Hozzáteszem, hogy ez az adat a mai számításaink alapján évezredek óta a régiek együttesének átszámítása.

​

Szaporodásunk – mint említettem – statisztikailag elegendő, mivel nálunk nincs öregedés és halál. A baleseteket sajnos még nem tudjuk kizárni, ezért szükséges a többlet. Kiszámítottuk azt is, hogy bolygónkat nem kell teljesen belaknunk, önmagunkkal betelepítenünk, hiszen ez rövidítené ittlétünk intervallumát. Nálunk minden előre ki van számítva, szinte évmilliókra. Ezzel töltjük szabadidőnket, mert abból van épp elég. Nem kell már dolgoznunk, mindenünk megvan, életszínvonalunkkal mindannyian elégedettek vagyunk.

Sokat utazunk a világegyetemben, ifjainkat más világok és civilizációk kultúrájára, valamint bolygórendszerek elméleteire, galaxisok elferdítése egyben az elhajlásnak a szögei, valamint visszakapcsolás-kifordulás és Multiverzum elméletekre tanítjuk. Ezek számunkra kísérletek eredményei, hiszen időnk az van és türelmünk is. Mi nem akarunk Istenek lenni, csak elfogadtatni másságunkat, fajunkat, melyet már réges-régen megalkottunk. Istenünk közös a Tiétekkel, mi is „kiválasztott” gyermekei vagyunk jó Atyánknak, de Titeket nem őseinkként tisztelünk, tehát a „másodlagosság” szerepét töltjük be Istennél. Ezért úgy gondoljuk, hogy ez az üzenet megérteti veletek másságunkat és gyökerünket, mely már oly régen kitépődött e Föld nevű bolygóról. De időnk van, így hát türelmesen megvárjuk Atyánk döntését.

​

Hitünk az univerzális tudat, mely egybeköti az egész világegyetemet, amit már ismerünk. Atyánk nekünk sem nyilvánult meg, energiaegységünkként tiszteljük. Hozzánk még nem küldött le kiválasztott személyt és tanítót, pedig már várjuk szeretettel. Spirituálisan nem vagyunk még kifejlődve, Ti emberek előbbre vagytok e téren. Technikáink nagyon fejlettek, talán mi vagyunk az elsők az egész világegyetemben. Ezért csatlakozásunk még a Keidoposzi csata előtti korban vált világossá népünk számára, mely kitelepülésünk előkészülete volt. Felkészülve vártuk nap, mint nap indulásunk idejét. Amikor felszállásunk megtörtént, s végleg elhagytuk egykori bolygónkat, fájdalom nem lehetett arcunkon az itt hagyottakért. 

​

Akkor megesküdtünk népünk felvirágoztatására, mely létünk, egységünk, jövőnk és célunk volt az új nemzedékünk felé. Az Univerzumnak különböző pályarendszereiből kellett az embereket összeszedni, így lettek kisebb járműveink is, melyből 20 volt és a feladatait teljesítette. Ez létszámban 250 fő / gépjárműt jelentett. Annak idején véneink mindenből a maximális tudást hozták. Tapasztalataikat útjuk során szerezték meg, mivel nagyon sok felfedezetlen pályarendszeren kellett áthaladni. És irányt változtatni, nem volt értelme, mert adott volt.

Parancsnok asszonyunk behatárolta útvonalunkat, ezáltal lézerpályáink teljesen átirányítás alatt voltak. Holografikus kivetülési hírnököket küldtünk mindig előre. Ebből pontosan meg tudtuk határozni a légteret, mely centripetális vagy centrifugális lehetett. Extra vizuális térkivetítéseink már akkor adott pályákat tudtak bejárni. Ezek irányát és erősségét is meg tudtuk változtatni.

​

Bevallom őszintén, voltak a világegyetem részein olyan megtapasztalásaink, melyek a meglepetések halmazát sodorta elénk. Éppen ezért tétlenül álltunk a feladattal szemben – mint például betegségek, láthatatlan ütközések, időkicsúszások – mely addig előre nem látható tapasztalatlanság eredménye volt. Szinte megszámlálhatatlan próbatétellel kellett szembenéznünk, illetve megoldanunk. Statikusan nézve, már a hibaelhárító rendszereink is tudják venni és kódolni vagy irányítani az intergalaktikus távolságból vett problémáinkat. Amennyiben segítséget kérnek tőlünk, ezt mi természetesen inkognitóban tesszük és nem várunk érte semmit.​

Három határ galaxist léptünk át, amikor egy nagy háborúzás kellős közepébe cseppentünk, ezért a pályánk megváltoztatása bekövetkezett. Mivel hosszú utazási idő kellett, ezáltal tudtunk volna áthaladni egy kiépített pályarendszeren, de az már akkor régen megsemmisült a világegyetemben. Most ott tartunk, hogy ezen a kiépített pályán 80%-ban a mi munkáink és segítségeink vannak jelen. Bármikor tudunk telepíteni és lényeket menteni egyik világból a másikba. Mivel érzéseink még nem haltak ki, így meg tudjuk érteni minden faj gondolkodásmódját, problémáját és életmódját, amit át is tudunk érezni. Érzelmi szféráink a Tiétekéhez hasonló, csak nem romboló, viszont kifinomult, hiszen évmilliók során a békét viszi mindenfelé. Pár csoportfaj ismer minket, kiknek építettük világait, de ők nem ismerik a miénket. Saját rendszerünket csak mi léphetjük át. Hatalomvágy senki iránt nem él bennünk, mivel megteremtettük erősségünket. Tudományunk és világunk a segítségre szorult társainkét szolgálja az egész világegyetemben. Ehhez a megfelelő feltételeket „átküldtük” és a tudományos egzakt világunkról kaptatok egy kis betekintést. Később rájöttünk, hogy nem értitek igazán a jelentéseinket, ezért érthetőbben kellett üzenni. Kis időmbe telt, míg megtanultam a kommunikatív világotok nyelvét, ami már érthető lett számomra, így a Ti számotokra is. Válságosak lesznek napjaitok, ezért most felétek a betekintést nem részletezném.

​

Népünk megalkotta jogainkat az idők végezetéig, melyeket sohasem fogunk áthágni. Szabályainkat, törvényeinket mindig betartjuk, önmagunk népével és más fajokkal szemben is. A titkos tanács tagjai között létezünk, ahol mi vagyunk a felülbírálók, szintén inkognitóban. Ezért nem véletlen törvényünk és óvatosságunk. Ez idáig 5 fajcsoport létezik, melyek keveredéséből kísérleti fajok végtelenített variációja született. Vannak jók és rosszak, agresszívek és szelídek, segítőkészek vagy befelé fordultak. Ez létüktől, életüktől és civilizáció készségüktől függ. Évmilliók óta kettő fajcsoport deklinál, mely között háború és csata dúl, de nem úgy, mint nálatok. Ezek inkább létkérdés függőek. Főként ez a problémájuk; nem akarnak keveredni. Bár fiataljaik megcáfolták, mert kialakultak az érzelmi kapcsolatok egymás faja iránt. Ezen ütközések különbségeiből alakulnak ki a jövő nemzedékei a világegyetemünkben.

​

Ne higgyétek, hogy Ti nem vagytok ebben a szervezetben! Mivel közöttetek is vannak a titkos tanácsban, melyről talán még Ti magatok sem tudtok, hiszen annyira zárt ez a rendszer. Voltaképpen a Ti fajotok is beleegyezett, így évezredek óta benne vagytok az Intergalaktikus tanácsban. Ami kimondja, hogy az előbbre haladott fajok segítségetekre lehetnek létetek fenntartása érdekében. Ez lehet genetikai, technikai, tudományági és csillagközi.

A genetikai fejlődésetek szakasza már olyannyira bezárult, hogy készen álltok a testek továbbítására is. 2000 évvel ezelőtt még nem volt elérhető, de mára viszont megoldott tény. Természetesen ez a Ti közreműködéseteknek köszönhető. Higgyétek el, ezzel önmagatok fajának tesztek jót.

Ti Isten gyermekeinek valljátok magatokat, hát úgy is kellene élnetek! Ezt várja Tőletek Atyátok. A templomaitok épített kövek és szívetek is. Bontsátok le e falakat, ezáltal minden megváltozik világotokban! Sokszor azt gondoljátok, hogy nincsenek érzelmeik a nem földi létben élőknek.

De igenis vannak, erősen emocionális vagyis megfelelő koherenciával rendelkezők, melyek visszafogottabbak, így kellőképpen tudjuk őket kezelni. Intelligenciánkkal változva, intellektusunk is irányzottabbnak tűnik.

Vágyaink már nem azonosulnak velünk, hiszen egységesen megélt a jelenben és felvirágozza népünk szellemeit, nagyjait, tanítóit, ezzel jót téve mindannyiunknak. Talán leegyszerűsítve úgy is mondhatnám, már nem vagyunk a vágy rabjai, hanem a tudományé. Ebbe a technikai világba Ti a XX. századtól cseppentetek bele igazán. De fejlődésetek a többiekéhez viszonyítva elég ütemesen zárkózik fel. Ezt három csoportba kategorizálnám: első a primitív, második a haladott, harmadik a fejlett. Ti már a XXI. században felzárkóztok a haladottba.

​

Fejlettségetek a tudomány birtokában lép tovább. Számotokra ez csak egy egyenlet lesz, amit így hívtok, ezáltal minden kapu kitárul előttetek, majd ekkor fogtok rátalálni az egységetekre. Nem lesz faji és vallásbeli különbség sem, mivel már egy célt fogtok szolgálni. Ez pedig nem más, mint a világegyetem megismerése és utazása.

Eljön az idő, amikor családok fognak kiruccanni hétvégi szabadságra, más világokba és kultúrákba. Tudom, hogy ezek még csak varázslatos tündérmeséknek tűnnek. De higgyétek el, mások már így élnek és nekik ez természetes. Viszont van még egy megoldandó probléma a világegyetemben, mely tényként van jelen mindannyiunk számára, s egyben feladatunk is. Mégpedig a nyitott-zárt rendszerek átjárhatósága kívül és belül, amit csakis ellipszis illetve elliptikus körpályarendszerben érhetünk el. Ahol ekvivalens rezgéshatáron kívüliek, ezért csak mi zárhatjuk ki őket a galaktikus rendszerből. Ezeket már mesterségesen is megalkottuk, melyek nem sorolhatóak ebbe a rendszerbe. Ehhez más a számítás és elhajló szögnél a tér-időkapu csúszás határa illetve eszköze szükséges.

Választásaink nem mindig adják a megfelelő eszköztárat, mert az átjárhatóságunk érdekei érvényét vesztené, ezért egyezményünk és elveink alapján értékálló lehet minden tapasztalat. A Ti körrendszer pályátok már réges-régen be van építve, tehát átjárható. Annak idején ez sem volt könnyű feladat. Rendszereitekben léteznek olyan megsemmisíthető elemek, melynek elvitele nem okozott volna biológiai sérüléseket.

​

Fő feladatunk e problémakörben az értékhatárok nélküli precizitás volt. Bár történtek kisebb becsapódások. Értendő ez alatt: vírusok, baktériumok keveredései a légtérben, amik nem voltak kizárva egyezményünk során. Mi mindent betartunk és óvunk, hogy fajotok sérülésmentesen áthidalhatóvá váljon e rendszerben, melynek láthatósága és precizitása óramű pontossággal működik ebben a légtérben. Mindezért nem kellett semmit sem tennetek. Csak annyit kérünk, hogy fogadjátok el és próbáljátok megérteni világunkat, érzéseinket, tudományunkat! Az ókori birodalomban voltak már bizonyos téveszmék, melynek sérülékenyen érintették az irányzatokat, kultúrtörténeteket valamint gondolkodásmódotokat.​

​

Talán menjünk vissza az Atlantisz kezdetéhez:

A Föld fejlődéstörténetének újból meg kellett próbálnia élni, lélegezni, befogadóvá válni, hogy megteremtse biológiai világát. Ezt sejtekben értem, amihez létünk után pár földi évezrednek kellett eltelnie. Persze voltak már félelmei az akkori megbízott szemlélőinknek, kik faja, csoportja ki volt jelölve a Földön.

Sikerült megmenteniük egy kis létszámú fajunkat, de ők már szervileg is sérültek voltak, mert genetikai kódjuk roncsolódott. Ezért kísérletként vitték el egy másik világba, mely azonos létforma és légtér, csak ők még nagyon primitív szinten éltek. Lehelyezték őket egy pár századra, mondván, ha meggyógyultok és észhez tértek, „megkerestek minket”, mert az ajtó nyitva áll előttetek. Nagyon nehéz idő volt ez a fajunk csoportjának, kik már akkor végleg leszakadtak tőlünk. Mindenféle betegségen átestek, hiszen orvosi ápoláshoz való felszereltségük primitív volt a tudományukhoz képest.

​

Ekkor már ismerték az átjárhatóság törvényét, de megszegni nem akarták. Azon a bolygón kellett megszégyenülten a halálukkal és fájdalmukkal szembenézniük, mely egy alsóbb rendű faj előtt történt. A beilleszkedésük sok időbe tellett, míg elfogadták egymás nézetkülönbségeit és értékeit. Tehát pontosan 456. 000 földi évnek kellett eltelnie, hogy egy fajjá vegyüljenek, és visszatérjenek a Földre. Akkor már nem kellett a külső segítség.

​

Ez a faj az atlantisziak leszármazottai. A tökéletes és a primitívnek tűnő faj keveréke. A mi őseink adták a tudást, ezáltal ők a test kiválasztásához voltak jelen a szaporodásukban. Ebből az egységből virágzott ki e faj, melyet már nem mondhatunk magunkénak, mert a két történelem léte, légtere, világa, problémái mind-mind megváltoztatták az egységüket, jellemüket és nem utolsó sorban a gondolkodásmódjukat.

Tudományuk annyira fejlett volt, hogy a víz alatti építkezések technikáit nem tudta megtanulni egy faj sem. Egzakt világuk lassan felülmúlta a miénket. Mivel a brutalitás gének hordozói voltak, nem tudtak határt szabni másságuknak, így véglegesen lerombolták saját világukat, illetve önmagukat, melyet megalkottak. Itt már nem tudtak testeket menteni, csak sejtek maradtak fenn. E faj, mint különleges gyermekei Istennek, újból megteremtetett gondviselése, ezért lehetővé tette a tovább fejlődését.

​

Segítségetekre ismét az előző faj volt, melyet megnevezek:​

E nép a Szemurinok töredékei és leszármazottjai. Ők már másodszor segítettek világotoknak. Munkájuk nehéz volt, mert csak sejtek maradtak és nekik kellett gond viselni a fajotok fennlétét. Felelősek voltak a sejtek fennmaradásáért, nem volt szabad elveszniük. 560 földi évnek kellett eltelnie, mire az első emberi test megalkotásra került. Amikor a kísérlet véglegesen sikerült, még kb. 150 – 180 földi év telt el, hogy magára hagyatva letelepíthessék e fajt itt a Földön. Mivel a Szemurinok ezt az emberfajt magukénak érezték, mindig visszajártak ellenőrizni. Ez i.e. 100.000-től datálható. Itt a történelmi időszakok az őskor kezdetétől értelmezhetőek, melyet mi is végig kísértünk, hiszen egy kicsit magunkénak érzünk benneteket, ha nem is egy fejlődési szakaszban vagyunk.

Ellenőrzésünk ebben a machinált világunkban szinte mindenre kiterjedt. Nemcsak benneteket kísérünk figyelemmel, hanem más fajokat és világokat is. De valahogy az emberi lényre-fajra centrálisan érdekeltek vagyunk szinte a kezdetektől. Mintha valamire várnánk, amit csak Ti fogtok kifejleszteni, megtalálni, és mi esetleg elmegyünk mellette. Valami olyan megfoghatatlan eszme és erő van mindannyitokban, ami értékhatáron túli. Ezért még a kezdetek kezdetén jött egy olyan faj, akik üzeneteket hagytak itt nektek.

​

Ezek pedig nem mások, mint a Piramisok, melyekből sok van itt a Földön. A Ti elnevezésetek szerint: Tolték, Maya, Gíza, Azték, Inka. A mi üzenetünk szerinti 5 fajunk és kapcsolataink egyesítése, melynek törvényét veletek együtt alkottuk meg. Ez kimondja világaink közötti kapcsolatát, átjárhatóságát, érdekeit, melyeket előtérbe kell helyezni, nem pedig visszazárni és másra felhasználni, elferdítve a tudományágat. Higgyétek el, figyelemmel kísérünk benneteket nap, mint nap. Időnk az van, de nektek már megszámlálandó. Ugyanis a probléma megoldásra vár, s ennek a középpontjában Ti, földi emberek vagytok.

​

A letelepítés első szakaszára térjünk át:​

Itt ismét sok problémával kell szembenéznünk. Ilyen volt a légtér, melyet kiegyenlítettünk. Elsősorban ez a szféra adja fejlődésetek irányát. Másodsorban, környezeti elrendezhetőséget kell kapnotok külső erők segítségével, hiszen a lét célja a fejlődésetek elősegítése.

Istenetek csak akkor működtette tovább a lelkeket és adta áldását a testbe, amikor már csak Ti voltatok e Földön. Ez alatt a lelkek leszületésének engedélyét értem, melyek még a rehabilitációs rendszerből kerültek ide. Sok fejlődési szakasznak kellett leszületnie, melyhez már a tiszta, céltudatos lelkek is csatlakoznak.

Történelmeitek során elég sokan vállaltátok tudatosan munkáitokat, tevékenységeiteket. Ezek a lelkek Istennel vannak összeköttetésben. Annyi az előnyünk, hogy mi ezt időben megtaláljuk és felvesszük velük a kapcsolatot. Ehhez persze engedélyt kértünk Istenetektől, mert a hatalma végtelen…

A kezdetek kezdetén voltak olyan generációk, amikor a cserekereskedelem megindult, kitört a brutalitás és a káosz. Szinte megfoghatatlannak éreztük a segítséget, ezért hagytuk, hadd tomboljátok ki erőiteket, melyet már sokszor nem is értettünk. Ezek az időszakok visszahúzták az emberi értékeket, mivel beszennyeztétek saját világotokat és a lelketeket.

​

Istenetek már nem bírta ezt elviselni és leküldött olyan lelkeket, akik pozitív hatást gyakorolnak rátok. Valamilyen szemléletet adott gondolkodásmódotok fejlődéséhez, mely egyben útirány is.

Ilyen volt: Ádám és Éva, Káin és Ábel, Zakariás, Noé, Mózes, Buddha és Jézus. Kódotok, mely a szeretet végső célja, még mindig tisztátalan. Generációknak kellene felnőnie, hogy méltón hordjátok e megtisztelő rangot. Számotokra ez lenne a világmindenség és a szabadság. Megváltás a fejlődéshez, melyet önmagatoknak okoztok a visszatérésnél (reinkarnáció) örökösen a hibáitokkal.

Lelki és szellemi életetek nagyobb hatást gyakorol egyes népekre vagy népcsoportokra, mindez mégis hiábavaló. De ezt csak mi látjuk így. A döntés a Ti kezetekben van, nem akarunk bármiféle ráhatást gyakorolni. Valójában mi sem tudjuk még veletek kapcsolatban, hogyan tovább, ugyanis ezt nektek kell megoldanotok. Nekünk annyi a munkánk, illetve a csatlakozásunk, hogy ha veszélyben lennétek, mi ott vagyunk, és indítjuk az átjárhatóságot. Erre már fel vagyunk jogosítva, és ezt tudomásotokra kell adnunk.​

A testek DNS láncolatát már kiigazítottuk. A makro – molekuláris elméletekkel tisztában vagyunk, értelmeztük, helyreigazítottuk. Ezért történtek emberekkel kísérletek; sejtek kivétele vagy betevése, terhességek megszakítása, illetve gyermekek megszülése, embrionális átállások dehidratációs fakultatív látással. Higgyétek el és bízzatok bennünk, hogy mi mindent megtettünk értetek!

​

A légterek elrendezése helyén van, ennek ellenére még adódhatnak kisebb munkáink. Tulajdonképpen ez csoportos tevékenységet és precizitást igényel, ami kiigazítást jelent a rendszerben. Amikor a tiszta és őszinte gondolataink előjöttek az „átcsápolások” időszakából, világossá vált számunkra, hogy már nem vagyunk egyedül problémáinkkal. Soha még ilyen felemelő érzése nem volt nemzetünknek, népünknek. – Ha visszajátszanánk az idő kerekét, talán azt mondhatnám, hogy alkotásunk és ihletettségünk korszakát már réges-régen leírtnak tekinthetjük –. A materializálás időszakát éljük, ami olyan körben és szögben létezik, hogy egyik világból a másikba járunk, és alkotjuk műveinket. Így volt ez a piramisok idejében is. Gondoljatok csak bele, micsoda monumentális erőkifejtés kellett ahhoz, hogy megalkotásra kerüljenek ezek az építmények.

​

Az Inkák és a Mayák tévhitben éltek és gyakorolták a trónbitorlón átvevő hierarchikus szerepeiket.

E piramis rendszereket lerakodó telepeknek használták, melyben a fáraók testét helyezték el. A mai napig nem fejtették meg működési funkciójukat és szerepüket. Pedig már tévhitük is nagyon sok hatást gyakorolt egyes társadalmi rendszerekre, melyben rendszabályozták és megalkották ezeket a struktúrákat. Ha egy atombomba molekuláris, mikro-makromolekula részecskéi rezgésbe hozzák a protonok és neutronok működését, akkor megtalálnánk benne az elektromos rezgéseket vagy rezgés hullámokat.

Ezáltal megalkotnánk a mozgás irányokat, valamint az energiákat a térben és a mozgás iránya elrendeződik. Ha belső szögből nézzük és ráirányítjuk a külső kör szélére, akkor egy elliptikus rendszerpálya kifordulási szögének visszafordíthatatlan egysége jön létre. Ami azt jelenti, hogy ha megnyitod e kaput, átjárható lesz az út. Mivel ezek a helyek epicentrikusan helyezkednek el, így minden szögből és kitolási szögből rá, illetve átirányítva alkotják az egységesen megépített körpálya rendszert. Ha azt vesszük, hogy a Gízai – rendszer számotokra már más galaktikus pályaelméletnek az alapja, akkor az eddigi teóriák felborulnak.

​

Hitetek szerint volt a Földön egy olyan társadalmi élet, mely képes lett volna megépíteni ezeket a monumentálisnak tűnő piramisokat, viszont ez nem így van. Persze voltak próbálkozások, mint Maya, Tolték, Inka, de ezek lassan már lerombolódnak. Az igazi nagy építmények a mai napig kiállják az idő próbáját, mivel más civilizációkból építették fel. Majd lehozták tanaikat, technikájukat. Kialakult civilizáció nem is volt még a Földön.

Ezek feltöltő bázisrendszerek voltak, amik a továbbindítás és átjutás eszközeként működtek más körpályarendszerek eléréséhez. Évmilliók során, ahogyan fejlődtetek, úgy „itatódtak be” ezek az építmények a társadalmi rendszerekbe, melyek köré építkeztek. Kialakult egy fáraó archaikus rendszer, vagyis életmód.

Ez egyfajta egységet adott az életfelfogáshoz és szemlélethez. Az istenségek nem voltak mások, mint saját világunkból való gyermekeik és utazói. Úgymond a küldöttek az átjáráshoz cserekereskedelemként szolgáltak. Kifordítva az igazságot, megengedték a fáraóknak ezen építményekbe való temetkezésüket. Persze a test már nem beszél – gondolták ezt a más világból való lények – tudniillik a fáraókhoz rabszolgákat is tettek, kik a titkokat megőrizték, hiszen féltek az idegenektől. Elvitték őket és utazásokat tettek meg a földi világból illetve más rendszerpályákon át.

​

Ezeket mély transzállapotban élték meg, amit később álomszerűnek véltek. Végeredményben a titok a mai napig titok maradt, mert csak azok téphetik fel e pecséteket, kik lerakták a köveket.
Ebből pedig 5 fajnak kellene feltárnia létét. Mivel az elfogadásotok még nem olyan tökéletes, addig nem jönnek ezek világaiból a küldöttek. A vizuálisan elrendezett kivetítéseket információ formában adjuk meg számotokra. Ezeket tudatnotok kell a földi emberekkel!

Az epicentrumok és a hexa – vizuális informatikai végeredmények le vannak írva a hieroglifákban. Nem mindent pontszerűen kell értelmeznetek, végeredményben itt rossz az értelmezésetek, ugyanis a feltöltés a világ végezetéig működőképes. Az átjárhatóság szinte ezred másodperceken belül megindulhat. Részesei vagytok egységünknek. Vegyétek hát észre, hogy nem csak egyedül vagytok a világegyetemben! A fáraók a hierarchia rendszerben ezt tévhitként fogták fel és a társadalmuk elhitte, hogy ők állnak kapcsolatban az istenségekkel.

A hitük szerinti istenek úgy választottak személyeket, mint ahogyan teszik azt a mai napig is. Bárki lehet a jelöltjük, nem feltétlenül a rendszer első emberének kell lennie, így talán megértitek. Annyiban volt részük, hogy a titoknak tűnő helyen “lerakatként” való tárolásuk engedélyezett volt. Annak a korszakbeli életnek talán ez volt a legcsodálatosabb emberi érzése más galaktikák számára. Ez pedig nem más, mint az elfogadás, ha még isteneknek is nézték e világ lényeit. Más volt a tudományuk, szemléletük és életmódjuk. Bár rabszolgarendszerű társadalmuk érintett volt, mégis egyszerűsége kiemeli e korszakot. Ami tiszta, őszinte egységesen megformált és a tevékenységük, feladatuk által szabályozott rendezési formában létezett.

​

Közösnek tűnő munkáink inkább az orvostudomány területén voltak értendők. Ez alatt a belső szervek kivételének és mumifikálásának sterilizálását értem. Mivel nem akartátok elfogadni, hogy nem ettől fogtok visszajönni, ezért próbáltuk megértetni orvosaitokkal, hogy szükséges számotokra az életmódváltás, a vitazilálás, az intravénás extrahálás, de figyelmetek inkább a fáraók és családjaikra terjedt ki, ezért voltak ezek a kivételek.

Természetesen engedélyeztek bizonyos sejt elviteleket, melyeket a szervekből kivehettünk. Hozzáteszem, nem a mi akaratunk volt a mérvadó. Azt hitték, ha visszateszik ezeket a szerveket, újból életre fognak kelni, s ez által a mumifikálódik egyes területei is életműködésbe léphetnek.

​

Ennél az esetnél a sejtek újra regenerálódása és szaporodása volt a cél. Viszont azt már nem tudtuk megértetni e nemzedékkel, hogy csak akkor segíthetünk, ha kísérleteinket tovább folytatva vegyítjük fajainkat. De részükről ez nem volt megengedett, így nem dolgozhattak a kísérletekkel. A hálózat aprólékosan volt felépítve, melyet kikísérleteztek a közös fajból, ennek neve Dzsahuna.

Ez az a nemzetség, melyet az egyiptomi kor kezdetétől áttelepítettek egy másik létrendszerbe, síkra és dimenzióba. Úgyis mondhatnám, hogy párhuzamos világotok egyik létében megalkotott másotok, csak ez egy fejlettebb szféra. Persze feltehetnétek a kérdést önmagatokban, hogy mennyire vagytok kiközösítve más világoktól? Erre azt mondanám, hogy egyáltalán nem. Semmiben sem különbözik más létrendszerek elfogadásától, újrahasznosításától, vagy befogadásától. Stratégiailag adott és irányított, a rendszerek függő és független párhuzama, mely lehetővé teszi, valamint egységesíti feladatotokban és munkátokban az egymás felé történő fejlődést. Gyakorlatilag ez bármikor létrejöhet.

​

Nyitottságotok nem rendszerfüggő, hanem egymástól függetlenített és átjárható. Nem mondanám, vagy ismételném önmagam, hogy mennyire értékes a Ti fajotok. Elrendezhetőségetek nem olyan régen alakult ki, melyen már nincs szükség változtatni. Minden lehetséges alternatíván keresztülmentetek és jól vizsgáztatok. Fajotok az egyik primitívnek tűnő faj, mely egyszerű, értékhatáron túli lehetőséggel, illetve intelligencia hányadossal bír. A rendszerben függetlenítetten tér el és ezért az első helyre kerül.

Genetikai felosztásban még labilis e faj, de megfelelően lehet kódolni, az abszolutív rendjének megfelelően. Értékhatárok már nincsenek, minden úgy megy az Univerzumban, ahogyan működnie kell. Higgyétek el, nincs mitől félnetek! A létsíkok már régen redukálták hibáikat és várják az utasításokat, ha arra már felkészült a világ. Tudatára kell ébrednetek, hogy gépei vagytok az egységünknek, rendszerünknek, elméletünknek, melyben felosztási arányotok több mint 50%-át meghaladja. Persze ezt tudatilag is meg kell értenetek, hiszen az üzeneteink nem véletlenek!

​

Csatlakozzunk újból a mi kis történelmünkhöz:

Nemzedékeink ifjainak és fáradhatatlan munkájának a gyümölcsei vagyunk. Az alapköveket ők rakták le nekünk. Kiépítették rendszerpályáinkat, melyek utazásainkat segítették elő. Tér-idő kicsúszásokat hajtottunk végre nap, mint nap, melyet nem kész akarva tettünk meg. Ebből sok szakmai és gyakorlati koordináta rendszer felosztására és pálya elméletre jöttünk rá. Segítségünk nem volt a véletlen egybefűzése, melyet sikerült értelmeznünk. Már pedig ha ebből tanultunk, sok más egyébből is fogunk.

Közben fajunk átváltozása folyamatosan ismétlődött. Nem tudtuk, mi az a betegség szindróma, ami idegi vagy pszichés, netalán szomatikus ráhatások eredményei lettek. Megpróbáltuk ezeket kiküszöbölni. Csaknem 12 nemzedékünket érintette, mire tökéletesedtünk. Most már elmondhatjuk, hogy a 16. nemzedék után optimalizálódtak génjeink. Utolértük önmagunkat és elfogadtuk másságunkat, csupán megszokás kérdése volt az egész. Valójában a légterünk, az atmoszféránk és táplálkozási szokásunk volt ebben döntő tényező. Ezen kívül megszámlálhatatlan problémánk volt még, melyeket hiánytalanul meg kellett oldanunk. Például a kis jövevényeink, kiket táplálnunk kellett.

​

Mivel a nők hormonjai és génállománya is visszaesett illetve lelassult, így gén homeopátia lépett fel. Nem volt tejtermelés az anyáknál – így peptid – lecitin denaturálásából nyert extraktumot dehidratáltuk – és a párlat végeredménye számukra megfelelő volt. Mivel étel készletünk csak egy nemzetségre volt elegendő, mindent fel kellett kutatnunk. Az első időkben az építkezések foglalták le népünket, melyek a biztonságunk végeredménye is volt egyben. Élelmezéseink aránya valamint születési és elhalálozási számunk statisztikája majdnem egyenlő volt. De népünk ereje csökkent, hiszen hosszú idő még felnő egy gyermek. A kezdet kezdetén sok ráhatás ért minket. Bolygónkon időhullámokban viharszerű becsapódások történtek, ami azt jelentette, hogy ezeket a problémákat is meg kellett oldanunk.​

Földi viszonylatban ez a jelenség a meteorit becsapódáshoz hasonlatos, ami szabályosan történik. Most már odáig jutottunk, hogy ki tudjuk számítani a becsapódás irányát, fokát, erősségét, mennyiségét és még idejét is. Egy körpálya rendszer hiányából adódóan lépnek fel ezek a természetes csapások, majd önmaguktól megsemmisülnek, hiszen ártalmatlanok. Mégis gyermekeinket óva intjük, ne legyenek kíváncsiak látványukra, ezért is építkeztünk kéreg alá. Ha még mindig hitetlenül olvassátok ezeket a sorokat, kérlek benneteket, egy kicsit gondolkozzatok el és próbáljátok megérezni igazunkat, létünket, valónkat! Nem kérünk senkitől segítséget, amennyiben megértitek az üzenetünket, akkor már érdemes volt papírra vetni.

​

Ezért menjünk vissza újból a múltba:

Évmilliók története ez, melyek során számottevő népcsoportoknak kísértük végig történelmeit. Igazából egyik fajhoz sem kötődünk. Békésen élünk, bár nem mindig messze egymástól a galaxis rendszerekben. Sokszor nem is tudunk egymás létezéséről és másságáról sem. A Ti galaxis rendszeretekben több mint 300 fajcsoport él. Akikkel Ti már jó ideje kapcsolatban vagytok, az 52 faj, ők tudnak létezésetekről. Ebből 5 fajnak továbbra is látogatási joga van. A szerződésben benne foglaltatik, hogy az utazás e fajokkal bármikor létrejöhet, amennyiben úgy akarjátok. A testek genetikai kódját már régen áthangoltuk, ami az eddigiekben nem volt megfelelő, főként a tér-idő kifordulásos utazásoknál. Ugyanis a szervezetnek rá kell hangolódnia, nem csak az izomtónusoknak, melyek rugalmasak és elasztikusak. Az információk persze semmit nem mondanak a gyakorlatban, de elméletileg mégis összefüggenek, és aktivációs folyamatnak lehet kitéve.​

Ebben az esetben az elvitelek megfelelő számban engedélyezettek itt a Földön a kísérletekre és az absztrakciókra. Mert ezek a megfogható végeredmények, melyek a fizikai világban mégis eltérnek egymástól.

Nagyon sok a holografikus kivetítés, mely inkább közvetítő – kapcsolatfelvevő és általában irányított illetve bemutató jellegű. Itt betekintést nyerhet az érdeklődő, – más fajokkal vagy létekkel kapcsolatban – és ennek elfogadása szélsőségesen érinti az embereket. Az alany nem kíváncsiskodó helyzetben van, hiszen fél, ezáltal nem kész a befogadásra. (Ha netán beszélne környezetének, akkor bekategorizálják egy unintelligens körbe.)

Itt a fajok nem az intelligenciát veszik alapul, nekik teljesen mindegy, hogy ki az alany. Ha ők azt akarják, 1 perc alatt professzor vagy professzionális tudással rendelkezhet az illető, – nem kell bizonyítanunk – mert ez nektek is létfontosságú szerepet tölt be a fejlődéshez. A Földön így ért el eredményeket és sikereket jó pár ember. Ezek inkább történelmi szakaszok eredményei vagy kezdetei voltak, – jó szolgálatban, egymás segítségeként – ezért jelen vannak most is, mert kell a fejlődéshez. A társadalmatok irányított, ezért az elrendelt törvényszerűségek és felfedezések is fontosak.

​

Ha azt mondom lokomotív, mindenki ráhangolódik egyfajta fizikai törvényszerűségre, pedig univerzálisan kell érteni mindent, mert az egész világegyetem körforgásban van. Rövidesen annak az időnek kell elérkeznie, hogy a közvetlen kapcsolataink is rendeződjenek…

​

 

Szerző ​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​

​

​

​