Belső utazás - átlényegülés

Eltelt jó pár év. És közben annyi minden elveszett, megtalált, elengedett és újrateremtődött bennem.

A felgyógyulás nem egy út volt – inkább ezer ösvény, egymásra hajló csendekkel és belső viharokkal.

Most, hogy írok róla, érzem igazán: nem csak a testem gyógyult, hanem a lelkem is. Az egész ember, aki voltam, átalakult...

Az igazság, amiben egykor hittem, most mást jelent.

Mélyebb. Halkabb. Igazibb.

És tudod… talán éppen ez a gyógyulás: nem visszatalálni a régi énemhez – hanem megszületni valami újban, amit már én választok.

Sokan kérdezték: hogy történt?

A gyógyulás nem látványos, egy belső folyamat... Nincsenek benne nagy szavak, és minden ott kezdődik, ahol már senki sem lát.

Ahol csend van, félelem, sírás, majd lassan – elfogadás. És a végén: Megérkezés önmagadhoz.

Nem győzelem ez, s nem visszatérés a régi önmagamhoz, hanem valami szelídebb, mélyebb létforma, ahol már nem kell mindent érteni – csak jelen lenni. És nem félni attól, aki vagy.

~ Oyun