Formarendszer

A szülő és a gyermek kapcsolata egymás felé mindig érzésben nyilvánul meg.

Amikor felnőttként visszatekintünk a gyermekkorunkra, mindent szépnek látunk.

- Hogy miért?

Mert valami megváltozott, ami visszahozhatatlan!

Most erről írok neked:

Hajnal van s ébredezik a természet... Anyám megfogja kezemet és szótlanul lépkedünk a csend harmatán. Ritmusa a valóság szigete, melynek kapujában vár egy szerzetes.

Megfigyeli a lépteimet, s én figyelem a tekintetét...

Nagy a csend kettőnk között, mégis egy pillanat alatt belém hasít a fájdalom.

Olyan, mint egy kard és szétvág mindent a térben.

Anyám könnycseppje megérinti a vállam szegletét, s Apám féltő jósága és igyekezete "tisztes távolból" tekint reám...

Tudja, már nem érinthet!

Leveszi fejéről sapkáját és búcsút int... a végtelennek tűnő tengelyen, mely orkánként ér hozzám el.

S e pillanatban már nincs válaszom, sem kérdésem.

~ Oyun