A lélek átjárhatósága

Szerinted a lélek meddig léphet át ezen a síkon a " határ nélkülin", amit magáénak érez.

Előző levelemben írtam, hogyan is látom s tapasztalom a külső és belső viszonyokat.

- Olvastad már?

Mert nagy csapdája van a felismerésnek, ami akadályt képez a tudatban.

Ez a tévképzet.

- Erről mi a véleményed?

Hiszem, hogy formálódik az ember, ha nem másért a lélekért.

Érted, értem és mindenkiért...

Itt nagy a tét!

- Hol van ebben a felismerés?

" Az ember jajveszékelve ostorozza önmagát és köpenye alá bújik a csendnek szava.

Zord - hideg téli éjszakán beburkolózva rejtőzik az árnynak játéka... hiszen az ember a belső félelmeivel küzd, mégsem tekint reá. S közben lázasan kortyolja a bűn lajstromát, és ékesen mutatja, kövessetek."

Barátom!

Hol rontjuk el az életet, gondolkodtál már ezen?

Mert én igen, de nem jutottam előbbre, mint ahogyan Te sem!

Sokszor néztem szembe már a halállal és mérgesen figyelt reám, s én makacsul követtem éveken át.

Éjt - nappallá téve harsogott bennem a "zűrzavar", mert féltem és ostorozott a múlt.

- Hidd el, Te is benne vagy!

Most is ezt teszed, mert olvasod levelem és értelmezed a soraimat.

Szeretnéd megérteni, hogy meddig jutottam el a felismerésben, mivel ketten vagyunk; te és én.

- Mit gondolsz, hol rontjuk el!

Felismertem a vállamon a terheket, s közben gyökeresen megváltozott az életem.

Barátom!

Keresd az üdvösséget, magát az életet, mely rólad szól, s nem rólam!

~ Oyun