Kék az ég

Látod, pirkad már!

S én a kábulatból lassan felébredek, hajnal van még...

Tudom félreértettél, de nincs okod, mert itt vagyok veled s visszavárlak, mint ahogy eddig is tettem e testben.

Ülök az ágyam szélén, s hallgatom belső zeném...

Látom kék az ég, felkél a nap és indul a sors!

Ezért lábujjhegyen lépek ki testemből és vigyázok rád, hogy ne sérülj.

Szobám sarkából lassan kiosonok...

Most itt vagyok: készül a nap, beburkolódzik újra a szív és az ég hátára veszi a batyuját.

Vihar készül!

Én visszabújnék ágyamba, de már nem lehet.

Elmélázom a múlton és szárnyakat ad a jövőm...

Kávémat megfőzöm, lassan felébred testem, most itt vagyok újra veled.

- Megérkeztem!

Ez kell nekem!

"A pillanat köpenyébe bújni és melegen lenni a tűznél.... Így már nem fázom.

Belső tüzem mindig lázban ég s átmelegíti a szobám falát.

Ki kemencémhez ül meleget kap, mert megérzi annak erejét."

- Kérlek, fogadd el!

Ne tétovázz, mert így működik az élet és így működik a test.

Az embernek igénye van a szellemi énre és a megismerésre, hogy hazataláljon...

Ettől nemes a szív, mert gyógyulni kell....

Ez minden vágya!

Itt már a külső viszonyok nem érvényesek, mert a belső világa régen megszületett.

Mindezt méltósággal, erkölcsösen, mert ezáltal fejlődik a lélek...

~ Oyun