Virrad már

Olyanná válsz, amilyen lenni akarsz, mert az ösvényed több szálon vezet...

Kérlek, előre nézz a "külső határok nélküli világba"!

Igazán ott érted meg, hogy mi az utad.

Hidd el, nem tehetsz mást!

Engem is félreállított a sors.

- Emlékszel!

Írásomban említést tettem neked, hogy sebet hagyott bennem az élet, mint ahogy benned.

Már "vénülő fejemmel" mindent másként látok, hiszen eljöttél hozzám, mert kerestelek, de ennek sok éve már.

Most itt vagyok!

S te szőtted álmaid: a réten járva, a virágok tengerén táncoltam neked az öröm mámorban, mert hagytam, hogy felébredj!

Annyi időt vesződtél velem, és napnyugtára már odébb álltál, mert a sors akarta így.

Lassan megnyugszom, mégis felkavarnak a gondolatok.

- Ezért várok!

A külső határok ellenére a belső nyugalmat keresem nálad.

- Kérlek, így érkezz hozzám el!

S én vezetlek téged, ha megpihensz nálam és párnámra hajtod fejed, mint ahogy eddig is tetted az otthonodban...

~ Oyun