A lélek tánca

Béke van bennem; és a gondolataimat hallgatom, ha nem is egyezek vele.

Mondd, hány életnek kell még letisztulni ahhoz, hogy letegyem feléd a karmám?

- Ki vagy te nekem?

Az eltékozolt időm, akivel eddig nem volt kapcsolatom és nem láttam mást csak téged.

Te pedig nem értettél meg, s asszonyod kérdőre vont.

Ki ez az ember, aki feléd célzattal, de mégis "fejetlenül" a világ előtt felvállal!

- S én mondtam: hagyd őt, hiszen tiszta, mint én, ezért van itt...

Testvérem!

Életek mentek így el, s közben megfigyeltél, hogyan is fejlődöm és vártad a pillanatot, hogy újra beszélj hozzám...

Most eljött az időnk; és a megformált csendben rejtőzve átnyúlsz a "falakon túli világból", mert ez a játszma csak a kettőnké.

- Belső démonod szerepet játszik veled és "átlép mindenen túl", mert elvonja tőled a figyelmet és a vágy világát.

Ez a külső határok nélküli világ.

- Tudom, mert olvasod levelem és asszonyom nem érti, mi van velem!

Mi ez a visszafogottság a válaszadásban és mire várok még?

Nyilván másnak könnyű a dolga, mert nem ismeri fel a "szakadékot" és fészket rak benne.

- De te felismerted, mert bele estél!

És onnan szemléled a világot, onnan nézel fel az égre, s azon túl látsz a "szárnyak világába"...

~ Oyun