Párbeszéd test - lélek között

Olykor magányos az ember, ha sebet hagy benne az élet és szőrtelen ruhába öltözteti.

Ez vagy te, aki véres verejtékkel félelmek nélkül szomjadat oltod.

Most itt vagy velem, és nézzük egymást e pillanatban.... "lefátyolozva látatlanul", mert odaát hagytad a múltad, mégis egy szálon fut az érdeklődésünk.

- Mondd, mit gondolsz, mi kettőnkben a közös nevező?

Mert egyek vagyunk e rózsakertben.

S te beköszönsz a szobámba érdeklődve és megkérdezed eddig mire jutottam.

Hát semmire, mondja a vándor!

- Akkor miért jöttél hozzám el?

Mert fogva tart engem a tudás, hogy megszámláljam benne az időt, csak ennyi a dolgom.

Nem más!

- Félreértés ne essék, melyik a Te kosarad?

Az ott, amit félre raktak, mert abban számolom a napokat...

- Ki szolgál téged?

Magamat szolgálom és házamat... De az érdek nélkülit!

- Akkor miért vagy itt?

Mert az emberiség jövője érdekel!

~ Oyun