A lélek határán túli világból

Kérek tőled valamit: gyere, ülj ide mellém a padra, mert ketten megyünk tovább az úton te és én...

Ezért halld meg belső csendem és ne szólj közbe kérlek, hiszen egy emberi sorsnak annyi jellemzője van, mint neked és nekem.

Így számos kérdés lakozik bennünk, mégis itt ülünk ketten e padon, mert sorsunkra hagyott az élet, és korlátoz téged Isten szava.

Nem kerülöd és nem lázadsz ellene, mert sorsodban van az intelme!

Sok éve már annak, hogy itt ülök e padon társtalanul, elzárva a világ elől és asszonyom szolgál jó akarattal... De nem találom, hogy ki lenne méltó a jogarom továbbvivéséhez, mert nem lelem.

- Ezért óvatos vagyok!

Számtalan helyen kerestem már, s "odaátról nem nyíltak meg a kapuk" felé.

Én ostoba azt gondoltam közöttünk van, az eddig megélt körömben, de nem jött elém.

Közben lázadtam s jajveszékeltem, kerestem az indokot és külső határa voltam a szónak, mert annyiszor "ellenszegült" velem a sors.

- Így nem tehettem mást!

Amit felkínált nekem az élet, azt elfogadtam!

Mindig más voltam, mint társaim és nem akartam őket szégyenbe hozni, ezért szerettem.

Iszonyúan borzalmas kínokat éltem meg és "Ő mellém állt", mint ahogyan most.

- Erről te mit gondolsz, mi a célod velem!

Mennyire akarod szolgálni a hatalmat, vagy a lázadás tevékenységét, mert leveledben visszafogott vagy.

- Meglepődtem!

Rendszered tiszta, azonos az enyémmel.

Ki vagy Te nekem, hiszen felülírod mindazt, ami engem is érdekel.

Hol talállak, mert lenyomatodon nincs semmilyen foltja a sérülésnek, csak emberi életeden, mint ahogyan nekem.

- Segíts, és szolgálj mellettem, mert levelem lesz a megnyugvásod, ha olvasod!

Hidd el: üzeneted elfogadtam, de veszendő lenne a megválaszolása, mert személyesen kereslek meg "otthonodban", ami tiszta, mint az "üzeneteden túli világ"...

- Ne várj többet, mert nem lehet!

Az utat egyedül kell járnod, mert sorsodban van azonosságod, s így válsz a magad mesterévé...

~ Oyun