Kérdeznék tőled

Nem akarlak téged megsérteni, de mit akarsz tőlem, miért keresel?

Minden ok belőled származik és "benn ragad", ha nem kívánsz szerepeket játszani.

Mert nem elég elutasítani őket – meg kell ismerni, végigélni, átvilágítani mindet.

 Csak amit tudatosan vállalsz, azt tudod elengedni.

Amit meg nem élsz, az marad – irányít, újra ismétlődik, és falakat épít. Bezár.

 Nem a szerep a baj, hanem a menekülés tőle.

- Te milyen szerepre vágysz?

A tékozló időre, mert abból van elég.

Mit gondolsz; mi a játék, a valóság és az élet közötti különbség?

- Szerinted hogyan tovább!

Meddig jut el így az ember, ha nem ismeri fel a saját hibáit és felvértezi magára a rosszat, nem pedig a jót.

- Te melyik utat választanád?

A kihívás útját vagy a lemondásét, mert abból van elég. S közben megértem a "tékozló időt" mert látom te is tékozlod, hiszen rám figyelsz...

Hosszú időbe telt, amíg lehullott rólad a lepel, s felébredt benned a közös jövőnk...

Ezért is gondolkodom, mert átsuhan bennem a megoldás kulcsa, de nem voltál velem, s nem vagy itt. Hiányzol!

- Mondd, ki tanít téged, és mi a szereped?

Mit gondolsz, meddig mehet el így az ember a saját útján, de az érdek nélkülin...

A világgal szemben meddig viheti még a fájdalmát?

És meddig engedi be a félelmeit, s meddig lázad fel, az "önmagával szembeni kesergőn", hogy újból erőre kapjon.

- Ez meddig lehet?

Mert ezt teszed, és tudom, hogy nem ért meg senki.

- Mondd, mit tegyek veled!

Minden kihívás a sorstól függ: lázad ellened, majd idővel ott hagy és félreáll.

S Te újból "harcba szállsz", de már nem függsz senkitől, mert világod megért és tovább enged.

- De mit akarsz tőlem, mondd!

~ Oyun